Kádár János
2008. október 14. 02:23:43

Hivatalos/általános forrás:

Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus.

1948 és 1950 között belügyminiszter.
1952 és 1954 között egy koncepciós per miatt börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették.
1956 és 1988 között azután az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök. Kádár a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja. Személye és a nevéhez köthető politika, a kádárizmus ma is éles viták tárgya Magyarországon.
2007. május 2-án sírját ismeretlenek megrongálták, felbontották, koponyáját és sok csontját elvitték. Felesége hamvait sem találták meg. A megmaradt csontokat május 5-én hajnalban feltűnés nélkül újratemették a budapesti Fiumei úti temetőben.

Fiatalkora

Kádár János 1912. május 26-án született a fiumei Santo Spirito kórházban, az anyakönyvbe – anyja neve után – még Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már a Csermanek név szerepelt[1]. Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként.

Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a Horvát-tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem házasodtak össze, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, így ő a keresztségben a római katolikus vallást vette fel, s anyja családnevét kapta. 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett.

1918-tól Budapesten élt. Elemi iskolai tanulmányait
1918. szeptember 1-jén Cukor utcai elemiben kezdte meg, majd a Wesselényi utcai polgári iskolába járt. Elemi iskolai osztálytársai közül „kosztos diákként” sokat köszönhetett Schimert Jánosnak (későbbi nevén Szentágothai Jánosnak, akit ezért a későbbiekben kutatásaiban politikailag támogatott).
1927-ben iparostanonc iskolát végzett. Az írógépműszerész szakmát választotta, melyet sikeresen el is végzett[2]. 1929-ben szabadult fel és irodagép- műszerész lett, néhány hónapig segédként dolgozott a műhelyben. Ifjúkommunista időszak [szerkesztés] Tizenhét éves korában csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz.
1929-től a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjának tagja.
1930. szeptember 1-jén részt vett a nagy budapesti tömegtüntetésben.
1930 szeptemberétől a KIMSZ és a KMP tagja. Mozgalmi fedőneve Barna János.1930 novemberében letartóztatták, bizonyítékok hiányában csak rendőri felügyelet alá helyezték.
1933-ban a KIMSZ KB titkára. A KIMSZ Titkárságának egyik ülésén letartóztatták. Tevékenysége miatt
1933 októberében két év fegyházra ítélték, a Gyűjtőfogházba került.
1933 decemberében a KIMSZ KB a börtönben tanúsított magaviselete miatt kizárta soraiból.
1934-ben a Gyűjtőfogházban részt vett az éhségsztrájkban, ezért a szegedi Csillagbörtönbe került. Itt ismerkedett meg Rákosi Mátyással is. Szabadulása után a KMP utasítására belépett az MSZDP Budapest VI. kerületi szervezetébe. Az itt szerzett személyes kapcsolatai segítették abban, hogy se akkor, se később ne higgyen a szociáldemokráciára zúdított rágalmaknak. Az illegalitás kora [szerkesztés] 1940-ben az SZDP Végrehajtó Bizottságának tagja és az ifjúsági csoport vezetője.
1941-től a KMP Budapesti Területi Bizottságának tagja. 1942 májusában illegalitásba vonult, a KMP Központi Bizottságának szervezési ügyekkel megbízott tagja. 1942 szeptemberében a kerületi bizottságok, és sejtek újjászervezését irányította, vezette. 1942 decemberében a Központi Bizottság Titkárságának tagja.1943 februárjában a KMP vezető titkára lett, ekkor kapta a mozgalomban a Kádár János nevet.
1943 áprilisában részt vett a pártprogram kidolgozásában. A Kommunista Internacionálé feloszlatása után, 1943 júniusában a KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője lett.
1944. március 19-én megkezdődött Magyarország német megszállása.
1944 márciusától a Központi Bizottság nevében eljárva kezdeményezte a Magyar Front létrehozását, többekkel együtt megszervezi a KMP háromtagú katonai bizottságának megalakítását.
1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, hogy felvegye a kapcsolatot az emigrációban élő kommunista vezetőkkel, azonban a határon elfogták, mint katonaszökevényt, és letartóztatták. Valódi kilétét sikerült eltitkolnia. Katonaszökevényként emeltek vádat ellene, és két év börtönre ítélték.
1944 szeptemberében távollétében a Központi Bizottság vezető titkárává választották.
1944 novemberében Németországba való kiszállításakor Nyergesújfalunál megszökött. Illegalitásban visszatért Budapestre, bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba. 1945 januárjában az MKP vezető titkári tisztségéről leváltották, a fővárosba érkező Gerő Ernő vette át tőle a vezető titkári tisztet.
1945. február 13-án Budapest ostroma után a főváros rendőrfőkapitány-helyettese lett.
1945-1947 között országgyűlési képviselő, az MKP káderosztályának vezetője.
1945 áprilisától az MKP Központi Vezetősége titkárságának tagja.
1945 májusában az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkára.
1945 májusától a Politikai Bizottság tagja, az MKP Nagybudapesti Bizottságának titkára,

1945-1956 közötti időszak 

Áprilisban megválasztották az MKP KV tikárává, az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkárává és az MKP KV Káder Osztályának vezetőjévé, majd májusban az akkor létrehozott Politikai Bizottság tagjává. 1946-tól az MKP, később az MDP főtitkárhelyettese.
1947-1952 között országgyűlési képviselő.
1948 márciusában az MKP-SZDP közös nagybudapesti egységbizottságának elnöke.
1948 júniusában az MDP Budapesti Bizottságának titkára, 1948. augusztus 5. – 1950. június 23. között belügyminiszter. 1949-ben részt vett a Rajk László elleni per előkészítésében.
1950 májusától a Központi Vezetőség Szervező Bizottságának tagja, a párt- és tömegszervezetek osztályvezetője.
1951 áprilisában letartóztatták. 1951 májusában minden tisztségétől megfosztották.
1952 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte.
1954 júliusában szabadon bocsátották. 1954 októberében az MDP Budapest XIII. kerületi Bizottságának első titkára.
1955 szeptemberében a Pest Megyei Bizottságának első titkára.
1956 júliusában az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és a Központi Vezetőség Titkárságának tagja lett.

Szerepe az 1956-os forradalomban

1956. október 25-én az MDP Központi Vezetőségének első titkára. Másnap a PB helyett létrehozott Direktórium tagja.
Október 28-án a Központi Vezetőség Elnökségének elnöke lett.
Október 30. és november 4. között a Nagy Imre-kormány államminisztere.
Október 30-án az ekkor létrejött MSZMP Intéző Bizottságának tagja. November 1-jén Münnich Ferenccel a budapesti szovjet nagykövetségre ment, majd eltűnt Budapestről.
November 2-3-án Moszkvában több kommunista ország állami és pártvezetőivel tárgyalt a magyarországi helyzetről.
November 3-án Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártvezető Titóval a Brioni-szigeten találkozott és megállapodtak Kádár János személyében, hogy az új hatalom vezetője legyen.
November 4-én Ungváron Nyikita Szergejevics Hruscsovval találkozott, majd Szolnokra vitték, ahol megalakította a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt.
November 7-én Budapestre érkezett szovjet katonákkal. Létrehozta az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságát, aminek elnöke lett. Ugyanezen a napon Dobi István kinevezte a Minisztertanács elnökévé.

1956-1988, a Kádár-korszak  

Bővebben:

Magyarország 1957–1989 között 1957 februárjában az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, majd júniusban az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára.

Meghirdette az úgynevezett kétfrontos harcot. 1958 januárjában lemondott a Minisztertanács elnökségéről.
1958. január 28. – 1961. szeptember 13. között államminiszter.
1958-ban hozzájárult a Nagy Imre perhez, tudomásul vette elítélését és kivégzését.
1958-tól országgyűlési képviselő.
1961. szeptember 13. – 1965. június 30. között a Minisztertanács elnöke.
1964-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja.
1965-ben az MSZMP KB első titkára.
1965 novemberében az Elnöki Tanács tagja. 1968 augusztusában jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződés csapataiban való részvételt, de előtte mindent megtett, hogy a csehszlovákiai bevonulásra ne kerüljön sor, az akkori Magyarországon ezt mindenki tudta[forrás?]. Kádár János többször is tárgyalt Alexander Dubcek csehszlovákiai vezetővel, hogy elkerüljék a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Tárgyalásai nem vezettek eredményre.
1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, nagy reményeket ébresztett ez a terv Magyarországon, de sajnos a szovjetunióbeli sztálinista vonal megerősödése nem kedvezett a magyar gazdasági reformok megvalósításának, az új gazdasági mechanizmus "bevezetése" megtorpant.
1981-ben a szovjet pártvezetés amellett kardoskodott, hogy vonuljanak be Lengyelországba, hogy az ellenzéki mozgalmat '56 és '68 mintájára leverjék, de ekkor Kádár közbelépett. Megmondta, hogy semmiféle katonai segítséget nem nyújt a Varsói Szerződés csapatainak a lerohanásra, így a szovjetek felszólították a lengyel kormányt a szükségállapot kihirdetésére.
1985 márciusában a Központi Bizottság főtitkára.
1988 májusában a romló egészségi állapotú főtitkárt tisztségéből felmentették, kikerült a Politikai Bizottságból, s noha névleg az MSZMP elnöke lett, hatalmát elvesztette.
1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből és központi bizottsági tagságából is.

Halála

1989. július 6-án halt meg, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.

Más források szerint:

Forrás: Wikipédia VS Mások